A csömör

  Nem, nem depizek, ne mérgelődj velem kérlek. Nem is tudom mi ez. Megcsömörlöttem. Te is ezt a kifejezést használtad a múltkor, azt hiszem. Hát én is valahogy úgy. Meglátogatott a Csömör. Kopogtatott már régóta, csak soha nem engedtem be, mindig úgy tettem mintha nem lennék itthon. Tudod, olyan ez, mint amikor kéretlen látogató csenget az ajtón, és te óvatos, halk, puha léptekkel osonsz a bejárathoz, kilesel a kukucskálón és eldöntöd, hogy te ugyan ki nem nyitod az ajtót. Aztán csak állsz, a deszkának vetett háttal, szívdobogva, levegőt is alig véve, és várod, hogy elmenjen végre. Eddig elment.....Megkönnyebbülten hallgattam a lépteit, ahogy ment a lift fele, és arra gondoltam, na ezt megúsztam. De ma arra ébredtem, hogy itt ül az ágyam szélén. Valaki biztosan nyitva felejtette az ajtót, vagy az ablakon szökött be a hideg, eső illatú levegővel és az őszi széllel, amikor tegnap kiszellőztettem lefekvés előtt. Nem tudom, de reggel már itt volt. Mondom, itt ült az ágyam szélén. Kisimogatta az arcomból az összekuszálódott hajat, bebújt mellém az ágyba és azt súgta: maradj ágyban, ne kelj fel, minek kelnél...Beteg a világ. Itt jó, az ágyban, a puha fészek melegben, itt vagy biztonságban. És Rúzsa Magdi hangján a fülembe zümmögte, hogy: bánat árad, innen hová bújak? Minek holnap? Ilyen holnap. Aztán megnézett velem egy mesét a Tv-ben, mert minek felkelni, hiszen: Reggel elindul a mosoly járat. Ne szállj így fel, sehol nincs hely....Valami szánhúzó kutyás mese megy, nem igazán tudom felfogni, csak nézek ki a fejemből miközben cserélődnek a színes képkockák a képernyőn. Végigfut a fejemen, hogy merre is kéne menni, mit is kéne intézni ma, és hogy tápászkodni kéne. Kávét főzni, bepakolni a mosógépbe a ruhákat, összekapni a lakást, magamat, a gyereket, megnézni a maileket, munkába menni, edzeni és nincs kedvem. Kidugnám a lábam a takaró alól, de valami visszahúz, és ott zümmögi a fülembe, hogy: Anya siet, apa nagyon fáradt. Ezer közhely között kopsz el.....A fejemre kéne rántani a takarót, mert: Könnyek hullnak, könnyek elmosódnak, a Közöny szól csak, mit is szóljak. Nem akarok sírni sem. Minek? Mondani sem tudok már semmit. Írni....Esetleg írni kéne. Leírni, kiírni, elmesélni valakinek. Neked? Blogot írni, könyvet, meséket...Vagy csak utánanézni a neten, hátha mégis indítanak járatot a Marsra. Csak odaút, semmi retúr. Vagy talán remetének menni, apácának (Csömör vinnyogva röhög a takaró alatt), csak elbújni kicsit. Egyedül lenni, magammal (én is jövök veled súgja a fülembe), Camino kéne. Mert beteg a világ. Sejted egyáltalán mennyire beteg? Én nagyon szőke vagyok (festett, de attól még szőke vagy mondja nem kicsit ironikusan Csömör), vagy egyszerűen csak naiv, mert még mindig meglepődök. Meglepődök dolgokon, pedig aki a tűzzel játszik, az készüljön fel rá, hogy előbb utóbb megégeti magát és az kurvára fájni fog. Te akartad, mondja Csömör és én kénytelen vagyok igazat adni neki. Én akartam igen. Nekem nem volt elég, ami van, én akartam határokat feszegetni, a tűzzel játszani, kipróbálni, hogy lehet-e repülni szárnyak nélkül is. Én akartam az újdonságot, a húbazdmegérzést... Én akartam játszani, én nyitogattam a titkok kamráját és akkor most meglepődök attól, amit ott látok? Már csuknám be a résnyire nyitott ajtót, mert elég volt, amit ott láttam, mert már menekülnék... A Marsra vagy bárhová (retúr nem kell), de késő. Egyszer lehet, elmesélem neked, hogy mit láttam ott, ha érdekel, ha van merszed meghallgatni, ha nem félsz tőle, hogy tőlem egyenesen hozzád költözik a Csömör. Most persze itt ül mellettem és a vállam fölött olvassa, amit írok, és időnként megpróbálja az ujjaimra koppintani a laptop tetejét, mert érzi, mert tudja, hogy minden egyes leírt sorral szélesebbre tárul a bejárati ajtó és lassan mennie kell. Mert mindjárt megyek és felteszem a kávét főni úgy, ahogy mindig és megpróbálom lemosni magamról a zuhany alatt az érintésének még a nyomát is. Aztán felöltöztettem magamat és a lelkemet is, mert indul a mosolyjárat és mert muszáj felszállni mert mindig akad egy hely. És aztán este, ha hazaérek... Igen akkor letörlöm azt a hirdetést az oldalról. Egészen biztosan. Csömör sértődötten csatornákat váltogat az ágyban fekve, unatkozik kissé, már nincs kivel játszania.... Nekem mennem kell.